OTP részvények pro és kontra

2009.02.14. 10:38 Rákuram | 2 hozzászólás

Az elmúlt fél évben több tucatnyian kérdezték tőlem, hogy vegyenek-e, illetve mennyiért, mikor OTP részvényt. Erre nem lehet egyszerűen válaszolni, úgyhogy röviden összefoglalom itt a blogon, a következő érdeklődőknek pedig megadom a linket…

A legfontosabb:
Ha nem vagy a részvénypiacok működését jól ismerő, napi szinten tájékozott pénzügyi szakember, mindenképp keress egy ilyet, ez az első és kihagyhatatlan lépés, jó eséllyel ez lehet életed legjövedelmezőbb beszélgetése.
Szakember alatt szó szerint szakembert értek, nem főiskolás havert, nem banki ügyintézőt, nem tudálékos szomszédot, nem tévéhíradót. (Ha nem ismersz ilyen megbízható személyt, írj mailt, megadom az én tanácsadóm elérhetőségét. Elfoglalt, de érdemes időpontot kérni.)
Szakmai segítség nélkül soha ne fektess közvetlenül részvénybe, soha.

Az előzmények:

Magyarországon a bankok aranykora köszöntött be a kamattámogatott és a devizahitelek bevezetésével. Az OTP eszközarányos nyeresége (3-4%) messze földön irigyelt volt. A papír árfolyama jellemzően 8-9000 forint között mozgott, a csúcs 10 ezer felett. Pontosan 1 éve, 2008. február 14-én 8.021 forinton állt (a 2009.02.13-ai záró 2490 Ft).

A "devizahitelek" működése:
- Banki profit 1.: Jóska Pistáék deviza alapú hitelt vesznek fel.
- Banki profit 2.: Természetesen forintot kapnak, méghozzá más magyar betétesek által elhelyezett forintból.
- Banki profit 3.: A banknak nincs devizája, de a deviza árfolyamához köti a törlesztőrészletet, a "devizásítás" tőzsdei ügyletekkel történik.
- Banki profit 4.: - A deviza és a forint alapkamat közötti különbséget megnyeri a bank.
+ Kockázatviselés: Az árfolyamkockázatot pedig Jóska Pistáék nyerik meg.

Az aranykor vége
A dinamikus hitelkihelyezés időszaka lezárult, az általános recesszió érzékenyen érintette a bankokat is, a nyereségesség - és így a részvények értéke is - csökkent. Egyes papírok alulértékeltek lettek, a cikk írásakor az OTP-t is ide sorolom.

Pro: A legnagyobb veszély, hogy az esetlegesen bedőlő magyar hitelek legerősebben az OTP-t érintenék, plusz a recesszió a bankszektorban tovább elhúzódhat, hiszen a veszteséget szenvedett befektetők bizalma nehezen áll helyre a banki papírokkal szemben.

Kontra: Az OTP helyzete stabil, likvid, a jelzálogfedezetek megfelelőek, kritikus helyzet csak államcsőd esetén alakulna ki, ez azonban valószínűtlen. Nem történt más, mint hogy az extra profitgyár bezárt.

Jóslat
Nem tartom elképzelhetőnek, hogy középtávon az OTP részvények értéke a történelmi csúcsok közelébe kerüljön. A recesszió elmúlásával jelentősen emelkedhet a papír értéke, rövidtávon teljesen kiszámíthatatlan: vegetálhat, de akár további esés sem lenne meglepő.

Akkor most vegyek vagy ne?

Ha van befektetni szánt XX millió forintod, egy jó szakember tud olyan portfóliót összeállítani, amiben meg lehet találni az OTP helyét, persze csak visszafogott arányban. Ha max. 1-2 milliót akasz befektetni, felejtsd el, biztonságosabb és rugalmasabb megtakarítási formára van szükséged.

És neked van, Rákuram?

Ezt szinte mindig megkérdezik, pedig közük az nem sok van hozzá. De végülis nem nagy titok: igen, van, de kizárólag rövidtávú spekulációra, a post írásakor a befektetési portfóliómban 2% alatti súllyal szerepel.

És aki anno 8000-ért vett?

Neki 7200-7600 között ki kellett volna szállnia, nagyon komoly hiba, ha máig tartogatta. Ő előbb-utóbb sajnos kénytelen lesz realizálni a veszteségét.
És keresni egy új pénzügyi tanácsadót.

…iJEN nincs, és mégis van…

2009.02.02. 16:21 a plankton | szólj hozzá

A 2007-től jó néhány pénzintézet, köztük Magyarország piacvezető bankja is bevezette a japán jen alapú hitelek kihelyezését, megérkezett a várva várt szuperolcsó hitel. Több tízezer magyar család boldogságtól könnyesre sírt szemekkel borult a banki ügyintéző nyakába, aki rózsaszín álmokat vetített az ügyfélnek, jó pár 10ezer forinttal kevesebb törlesztőrészletet, akciós kamatokat ígérve… Sokan az államilag támogatott forinthiteleiket váltották ki az új lehetőséggel, akkor még nem is gondolva arra, hogy nem kevesebbet, mint a megélhetésüket, a nehezen felépített egzisztenciájukat és a vagyonukat kockáztatják.
Rögtön alá is írta mindenki a közjegyzői okiratot, ami persze minden fontos információt tartalmazott, köztük azokat is, amiket a szűkre szabott tájékoztatás során kevésbé hangsúlyoztak ki.

Mi a jen hitel? Miért jó?
A Japán  jegybank éveken keresztül a 0% kamat politikáját folytatta, az irányadó kamat 0,5-1% között mozog. Ezért a bankok jóval kedvezőbb feltételekkel tudtak ajánlatot adni ügyfeleiknek, a hitelek sokkal olcsóbbak voltak a piaci kamatozású svájci frank és euro hiteleknél, nem is beszélve a forinthiteleknél.

Miért nem jó?
A jen árfolyamingadozása nagyon jelentős, minden más devizánál sokkal kiszámíthatatlanabb, az elmúlt években 30%-ot meghaladó volt az euróval szembeni árfolyamingadozás... Az ilyen mértékű árfolyamkockázat óriási rizikót jelent a felvett hiteleknél, Ausztriában és több más európai országban például éppen emiatt betiltották a jen alapú hitelezést, ugyanis ilyen mértékű kockázatviselés még megfelelő tájékoztatás mellett sem hárítható át az ügyfélre. Szerintük legalábbis, de nálunk ez nem így volt. Igaz, hogy a PSZÁF figyelmeztetett – állítólag kielégítő hangsúllyal -, hogy a jenhitel felvétele extra kockázattal jár, hiszen a japán gazdaság fundamentumai kellően erősek ahhoz, hogy bármikor jelentősen erősödhet a jen árfolyama, és a szakemberek az elmúlt években minimum 10-20%-kal alulértékeltnek tartották.


 

Mi történt?
2008-ban megállt a jen árfolyamának a gyengülése, erőteljes defláció kezdődött (az infláció ellentettje, a pénz vásárlóerejének növekedése). További árfolyam erősödést eredményezett, hogy a 100 milliárdra rúgó, nagyon olcsón felvett jenhiteleket elkezdték átváltani a befektetők piaci kamatozású CHF hitelekre.
Ezzel párhuzamosan elkezdődött a gazdasági világválság és a forint mélyrepülése, így eshetett meg, hogy a 2007-es 1,4-es árfolyam mára 2,4-2,6 körüli lett.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha valaki mondjuk tavaly év elején felvett 10 millió forint hitelt, akkor az most kb. 17 millió forinttal tartozik a banknak. Ha az akciós kamatozás lejár, életbe lép a hitelajánlat kisbetűs része, a törlesztés bizony akár 70%-kal is megnőhet. Könnyű belátni, hogy ez a legtöbb adós számára vállalhatatlan teher, és bizony óhatatlanul lesújt a könyörtelen felismerés: szegény ügyfél a  hitelében teljesen eladósodott.

Mit tesz a bank?
A jelentősen megnövekedett tartozásra sok esetben már nem nyújt fedezetet a megjelölt ingatlan, így a bankok kockázata is óriási. Egy bedőlt hitel esetében a bank messze nem jut a menekülési értékhez sem az ingatlan eladása esetén. Az OTP tavaly decemberben levélben tájékoztatta az ügyfeleit, hogy a szerződés alapján kötelezhetné őket pótfedezett bevonására vagy előtörlesztésre, de egyelőre mégsem teszi. Hurrá! Elég életszerűtlen lenne, ha egy család, aki fél életen keresztül dolgozott, hogy az egyébként minimális önrészt előteremtse, egyetlen vagyona a fedezetként már bevont háza vagy lakása, és amúgy is nyakig ül a megnövekedett törlésztőrészletek  fojtogatásában, benyúlna a farzsebébe és kitekerne pármillás előtörlesztést. Így a bankok is kényszerpályán mozognak.

Mit tehet ebben a helyzetben az adós?
Semmi okosat, azon kívül, hogy vár.
A hitelt kiváltani nem érdemes, mert a nagy árfolyamkülönbség miatt a veszteség azonnal realizálódna, hiszen a tartozás most vagy 70%-kal magasabb mint a felvett összeg, így ezt a magasabb összeget kellene kiváltani.
Két értelmes megoldás van:

  • kérni kell a bankot, hogy hosszabbítsák meg a futamidőt, így a törletőrészletek talán elfogadható mértékűre redukálhatók,
  • vagy várni kell, amíg az árfolyam megközelítőleg az eredeti szintre visszaáll és akkor gondolkodni érdemben a hitelkiváltásban. (Erre a prognózisok és a világgazdasági folyamatok alapján a közeljövőben nem valószínű, hogy sor kerülhet. Optimista becslések szerint az év második felében várható egyáltalán érdemi javulás, ha várható egyáltalán.)

Összegzés
A PSZÁF álláspontja –ami egyébként nagyon valószínű is-, hogy a jenhitelt felvevőket messze nem tájékoztatták az ilyenfajta pénzügyi megoldás hatalmas kockázatairól, ugyanakkor az írott szerződés minden fontos kikötést tartalmaz, így a fennálló helyzet összes negatív következményét az ügyfelek vállalják. A bankok egyelőre türelmesek, ameddig megtehetik, utána viszont elszabadulhat a pokol.

 

Obama jönni hángöri plíz!

2009.01.28. 09:15 Rákuram | 1 hozzászólás

A világméretú gazdasági recessziónak nemcsak kvázi casus belli-je (ingatlanlufi kipukkanása) és látványos fokmérője (S&P500 index 42%-os esése 2008. őszén) az USA, hanem a trend megfordításának egyik megkerülhetetlen tényezője is.
Minden idők legprofibb választási kampánya mellett ez az oka annak, hogy azok is árgus szemekkel figyelik Barack Obama első elnöki lépéseit, akiket egyébként hidegen hagy a politika.

 

Foglaljuk össze röviden, melyek a legégetőbb problémák az USA-ban, illetve ezekre milyen módon kíván reagálni az új kormányzat:

 

JelenségIntézkedés

Látványos, a harmincas évek elejét idéző recesszió.

Gazdaságélénkítés a vállalkozások adóterheinek mérséklésével.
7% munkanélküliség (és növekedik).825 milliárd USD infrastrukturális (utak, iskolák, energiatakarékos épületek ) és technológiai fejlesztésekre.
A GDP 65%-át adó belső fogyasztás drámai visszaesése.A lakossági közterhek csökkentése (az adófizetők 95%-át érinti).
Ingatlanárak esése nem állt meg.Ingatlantulajdonosok támogatása.
Társadalmi feszültség a lakosság és az állami hivatalnokok között.Lobbizás szigorítása, az apparátus egy részének bérstop.
Minimális hitelkihelyezés.Olcsóbb, átláthatóbb jelzáloghitelezés.


Vannak benne ismerős pontok, ugye?

Hamár Obama keresztneve is afféle hungarikum, talán lemásolhatnának pár intézkedést az öregecske politikusaink, oszt jónapot.

Svájcifrankos hitel: szívás vagy sem?

2009.01.26. 14:39 Rákuram | szólj hozzá

Könnyedén rávághatjuk, hogy szívás, hiszen az elmúlt 6 hónapban huszáros vágtával, mintegy 36%-kal erősödött a svájci frank a forintunkhoz képest, azaz aki 2008. nyarán 140 forintos árfolyam környékén vett fel hitelt, azzal kénytelen szembesülni, hogy a CHF-ben nyilvántartott tartozása forintban jelentősen megnőtt.

A csúcsárfolyam 190 forint fölött, és nem kizárt, hogy 200-210 közé is eljut:

Ami bizakodással töltheti el az érintetteket:

A frank az eurohoz képest is jelentősen erősödött (4 hónap alatt 6%-ot), ez pedig súlyos problémát okoz a svájci gazdaságnak: az erős frank miatt egyre kevésbé versenyképesek az exportra termelő cégek (a svájci GDP 50%-át ők termelik), és a turisták is inkább az olcsóbb osztrák, olasz, stb. hüttékben poharazgatnak két esés között, olcsóbban.

Mivel a svájci alapkamat már most is csak 0,5%, ennek csökkentésével nem nagyon tudnak jelentősen gyengíteni a frankon, viszont a nemzeti bankjuk (SNB) bejelentette, hogy készek igen nagy mennyiségű frank eladására más devizákért cserébe.

És itt válik érdekessé a dolog:

Ha a forint gyengülése megáll, esetleg kissé erőre is kap, plusz a frank is gyengül hosszútávon, akkor a friss frankhitelesek kifejezetten jól járnak az üzleten, hiszen a frankban nyilvántartott tartozásuk forintban csökken.

Természetesen a pénzintézetek elemzői számolnak is ezzel a lehetőséggel, nem véletlen, hogy a piacon egyre kevesebb szereplő és egyre szigorúbb feltételekkel nyújt frank alapú hiteleket.

Figyelem!

Természetesen ez a post csak egy szeletét mutatja be az adott helyzetnek, mindenképp hangsúlyozom, hogy szakmailag felkészült, független hiteltanácsadóval folytatott feltáró beszélgetés nélkül ne rohanjon senki frankhitelért, mint az egyszeri ember, aki rohant otp részvényt venni 4600-ért a család spórolt pénzén, most meg rémülten szemléli a mindenkori árfolyamot...

Nyögdíjrendszer

2009.01.25. 22:27 Rákuram | 8 hozzászólás

Sokkoló, de igaz:

Jelenleg a versenyszférában járulékot fizető 1,8 millió munkavállaló biztosítja a magyar  nyugdíjrendszer működőképességét (a közszférában dolgozó 800 ezer fő járulékai eleve a költségvetésből származnak), miközben a több mint 3 millió nyugdíjas száma nő, a járulékfizetők száma pedig csökken. A matematika kíméletlenül mutatja a rendszer átalakításának elkerülhetetlenségét: a munkavállalók havi átlagban 65.500 forintot fizetnek nyugdíjjárulékra, az átlagnyugdíj 74 ezer forint, így a nyugdíjkassza súlyos hiánnyal küzd.

Öngyilkos struccpolitika:

Mivel az aktív szavazók 40%-a nyugdíjas, a pártok kampányfogásként kezelik a nyugdíjkérdést, pedig a nyugdíjkorhatár emelése (62 év) és a kedvezménnyel nyugdíjazottak arányának (94%) csökkentése nélkül a rendszer csőd felé menetel. A magánnyugdíjpénztárak sem váltották be a reményeket, hiszen egy 2008-as felmérés alapján az aktív korú magyar lakosság mindössze 17%-ának van érdemleges nyugdíj célú megtakarítása.

 

Érdemes egy pillantást vetni erre a korfára:


Mese nincs:

Valakinek, valamiből biztosítani kell a nyugdíjunkat, ha tisztes öregkort szeretnénk. Ha az állam és a pénztárak csak némi nyugdíj-kiegészítést tudnak nyújtani, akkor csak a magánszemélyek öngondoskodása lehet erre képes. Három reális választási lehetőségünk van: Hagyhatunk gyermekeinkre hiteleket, vagy felélhetjük életünk munkáját, esetleg szakértői segítséggel belefoghatunk egy tőkeképző programba. (A szakértői segítségen nem leterhelt, alulfizetett és a saját termékeit áruló banki ügyintézőt vagy herkentyűburger-pörgetőből kigyorstalpalódott mintha-pénzügyi-tanácsadót értek!)

 

Számoljunk kicsit:

Tegyük fel, hogy egy házaspár a nyugdíjára havi 20 ezer forintot tud elkülöníteni a saját számláján. Ha magyar mintára ezt bankbetétekbe és kötvényekbe helyezik, a 10. év végén várhatóan kamatokkal 3,5 millió forintjuk gyűlik össze. Ugyanez a havi 20 ezer forint egy gondosan kiválasztott, célirányos pénzügyi megoldással a 10. év végén várhatóan 4,7 millió forintra rúg majd. 20 éves periódusban a különbözet már 8,5 mft lehet.

A megdöbbentő különbség oka, hogy hazánkban évi (!) 2 órát szánunk a pénzügyeink tudatos áttekintésére, míg a fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban a lakosság fele 1-2 havonta megteszi ezt.

Pénzügyi tájékozottságunk messze az európai átlag alatt kullog, azokat az öngondoskodási formákat, melyeket Hegyeshalomtól nyugatra magától értetődőnek tekintenek egy átlagos családban, nálunk a többség úri huncutságként kezeli.

 

Mi a pálya?

2009.01.25. 22:20 Rákuram | szólj hozzá

Rákuram vagyok, közgazdász.

Azért indítottam ezt a blogot, mert vállalkozásokat vezetve nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy nem számíthatunk...

- az államra, mert leginkább fejőstehénnek néznek minket, rosszabb esetben főállású csalónak,

- a pártokra, mert a marketing-lózungokban kimerül a teljesítőképességük,

- a könyvelőinkre, mert számukra az a lényeg, hogy lehetőleg ritkán büntessen minket az APEH és hogy ne bonyolítsuk túl az életüket,

úgyhogy itt egy oldal, ahol korrektül és őszintén beszélhetünk a gazdaságról, pénzügyekről - ahogy a bőrünkön érezzük.